Én nem tudom…
Juhász Gyula: én nem tudom…
Én nem tudom mi ez , de jó nagyon
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog
S rajta túl derengő csillagok.
Én nem tudom mi ez, de édes ez
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár, ha villan a tetőn
Holott borongón, már az este jön.
Én nem tudom mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az életem
Szavaid selyme, szívem símogat,
Mint márciusi szél a sírokat.
Én nem tudom mi ez, de fáj nagyon
Fájása édes, hadd fájjon hagyom
Ha balgaság, ha tévedés, legyen
S ha szerelem? Bocsásd meg énnekem!
